[Látó, 2009. február] 



Giocoso e sempre piu` vivo


Elszállnak a felhők, szelek,
elszállnak a nyarak, telek,
elszáll a daru és a fény is,
be velük szállnék én is, én is!


Jöjj, szökjünk most ketten kacagva
a Mindenségbe, a szabadba,
szökdössünk, két szeles kölyök,
irdatlan mélységek fölött.


Dalolnak lombok és esők,
dalolnak tornyok és mezők,
dalol az erdő és a sármány…


Daloljunk most a csalogánnyal,
legyen a szívünkben vidám dal,
és homlokunk körül szivárvány.