[2020. április]



Az ablakpárkányon fekete macska,
szeme sötétzöld lézersugár,
belélegzi a konyha melegét.
Áldott légy, átok, homályos vízió!
Kitapogatom a pulzusom,
dobog bennem a koraszülött élet.
Fellobban, parázslik a pirkadat,
a látóhatáron visító vonatok –
éled valami a föld magzatvizében.

Még jég a tó, merev, mint a holttest,
a járdán eltaknyolt, bűzlő rókabőr,
ez a másnap is jóval rövidebb lesz,
és kaotikus, mint az elmebaj.
Rendőr lesi az álnok erkölcsöket,
belerúg a koslató szukába.
A föld kerülete talán ma rövidebb,
szűkebb az ajtó, a vaskapu,
szökni nem tudok, se kedvem, se jogom.

A lézerszemű fekete macska
besirül lassan, mint óvatos szellem,
körüljárja és megszenteli
a hitehagyott, profán templomot.