Nem a Főtér uralma vonz. Elaggott, terepszín helyek, amik visszavárnak. Egy hombár, drótkerítés, kiálló csövek. Ahol a lélek. Csak úgy leng. Magától. Nem a Főtér az, ahová jó kiülni. Ott kilóg, mint szög a zsákból. A városvégi csonka utcalámpák. Valami tört arany, ahogy ferdén betűz a nap.
A felhő, ami most eluralja a napnyugati eget, egy mesterséges halmon ülve is jól követhető. Nem a Főtér uralma vonz, de előbb-utóbb számot kell adnom majd róla is.
