bohócsapka és műmosoly – hullámzik 

a Körös-hídon a szelfizők hada 

mögöttük furcsa rajzolatú 

templom amit anno lebontani 

tervezett a Néptanács 

de elmúlt ez is mint a sárgaláz 

bronzba öntve új félelem 

kígyózik át a fényeken 

kitakarja a teret a fájdalom 

másfajta árnyalat 

adventi bazársor álcája vár 

de a múltat nyitva hagyja 

révedezve lépkedek – mellettem 

írásjel nélküli mondat támolyog –

a zúzmarásra hűlt délután 

átragyog a szív titkosított lapjain