A városszéli erdő visszavárja
túl messzire elkóborolt fiát,
nézi a várost, ahogy a tengeráram
ritmusaira néz a parti rák.

Ez a fiú az ősi kannibáltörzs
hátramaradt, egyetlen harcosa,

ki álmait vasalt szmokingba rejti,
hiába csattog vágyak ostora.

Ínyencfalatként vonulnak el előtte
az egészséges, kisportolt urak,
a nyakra úgy néz, ahogy csak kopó
figyelheti a szálló vadludat.

Moziba jár. Ha kialszik a villany
étvágygerjesztő előtte a lány
lábára néz és pillantása villan
akár a fény a cápa uszonyán.