A haját simogatom, aminek

olyan a színe, mint a mandulának,

és arra gondolok, hogy ha a 

nőstény oroszlánoknak

sörénye volna, azt

pont ilyen érzés

lenne megtapintani.

Elmondom neki, hogy

kívánom, de nem

merem.

Megérinteni. Érti. Ő is volt

már szerelmes, kiderült,

ahogy én is. Végül felállok,

magamra tekerem

a sálam, felveszem

a kabátom, és

elindulok haza.

A legjobb az lenne,

ha azt tenné, ami

a legjobban esik

neki, és bár

velem tenné, de

most annak nagyobb

lenne a böjtje, mint

az ünnepe, legalábbis

valami ilyesmi jár a

fejemben, miközben

cigarettáért kotorászok

a sötétben, és ügyetlenül

botorkálok a metró fénylő

táblája felé, kibírom,

csak végig a fagyott

járdán ütközésig.