aznap este mikor Zsanett válaszolt hogy

két hónapja gyereket vár felkacagtam

szobabicikliztem negyvenhárom percig

hegymenetben bőgtem bámultam a függönyt

nem számoltam meddig aztán elfoglaltam

magam ellenőriztem hogy nincsenek-e

ágyi poloskáim nem találtam semmit

viszketett a mellkasomon a bőr nem volt

megnyugtató válasz újradiagnoszti-

záltam magam megint bőgtem meztelenül

kuksoltam a vécén nem is kellett de egy

dallam feltört váratlanul eldúdoltam

attól féltem beteg lehetsz

halálosan beteg lehetsz

azért mondtad hogy nem iszol

biztos olyan bogyókat szedsz

de most boldog az én szívem

örülök hogy nem vagy beteg

de megszakad az én szívem

hogy nem tőlem lesz a gyerek

kijött a rím felnyúltam és lecsaptam a 

villanyt mire sötét lett természetesen

elhagyott a józan ítélőképesség

hiszen sokk ért minek küldtem neki régi 

szokás szerint fotót arról amit főztem

nem is lett jó elsóztam és megértettem

végem van mert elkezdődött valami új

bólogattam megittam egy liter vizet

talán nem volt annyi csak az idő állt meg

ösztönösen belekalkuláltam vártam

rá hogy jöjjenek a szavak ahogy szoktak 

mindig mikor kilép medréből a folyó

örülök az örömödnek

csodálatos anya leszel

nem tudtam hogy szerelmed van

elvett már vagy most vesz csak el

isten bizony felkacagtam

elképzeltem hogy mondom el

tudtam nincs már kinek mondjam

tudtam jól hogy mondani kell