Mit lehetett volna másként? Elhinni magunkról, hogy már

elég gyakorlottak vagyunk? Hogy mostantól kettesben is 

meg tudunk beszélni bármit, mintha a csoporton lennénk? 

Tettem volna ki a szőnyeg végére a széket, hogy ez itt a nyár? 

A közepére pedig sorban az érzelmeket, kezdve a piros párnával,

hogy ez itt a feszültség, mert nekem ebben jól kell éreznem 

                                                                                                 magam, 

folytatva, mondjuk a sárgával, a dühvel, hogy nem bírom 

                                                                                                    a meleget, 

mégis újra nyaralunk? Ezt kellett volna? Beiktatni egy félórát, és

csak erre szánni? Kitenni a szőnyegre mindent, a szomszédokat, 

a csendórát, a bicikliszállítást? A kutyát, ahogy végig sípol 

                                                                                                    a pályán?

Szombat este van, és elfogyott a bor. Lent, a parton már 

                                                                                                  készülődnek.

Sétálhatnánk egyet, most nem zavarna a cigarettád füstje.

Esőre áll, mondod, így egyedül indulok el.