kókadt versek kókadt fűzfapoétái vagyunk a feltámadás nem a mi asztalunk mondhatnánk okosan hivatalnoki nyelven miközben igazítunk a versen s a vermen ahová beástuk magunk
kókadt versek kókadt fűzfapoétái vagyunk miközben hisszük haladunk [valamerre] pedig mindig csak önmagunk vagyunk akár a rossz színész kiben nem lakik Hamlet Belzebúb Mefisztó aki azt hiszi minden szó és minden szó elég szó
pedig hajh én a vakond mondhatom ezen a ködös szemetes álnok kis napon hogy nem haladunk nincs előre és hátra a felszín és a mély is ugyanaz nincs különbség ugyanolyan a föld Új-Delhi India és Pátroha alatt
süket füleknek susogok de már rég nem bánom tegnap sütött a nap kint a pátrohai nagyhatáron hol letörték már a kukoricát s boldog mezei egerek hordták a maradék javát s mondták a föld még egészen meleg
kopott bundánkat sütötte a nap a lelkünk jobbik fele álom így éreztük s jó volt a pátrohai sárgába hulló nagyhatáron
