[2016. április, SzlovákLátó]

---

A tegnapi nap
felkészületlenül ért.
A mai nap rég lejárt.
Támolyogva járod az utcákat,
mintha kutya mart volna beléd,
rég nem tudod,
mit jelenthet ez.
Nem tudod.
Nem emlékszel.
Nem sejted.
Az emlékezet helyét
elfoglalta a történelem.
Minden oldalról
rád rontanak
az utcák,
a tenger
ölelésébe hátrálsz,
megbénít
a mélység csendes falánksága.
Egy szálloda – talán ott
lakom, mondod.
De csak a kutyák
értik,
mért vagy
otthontalan.
S még a nők,
akikről nincs időd
írnod, de a testük 
körbemossa
elméd,
akár a falánk tenger,
az otthontalan.   
Nincs hova visszatérned.
Fordulj be az első utcán
balra,
és ne érkezz meg sehova.