Majd kiülünk egy pompás nyári kertbe.

Mert Nyugaton a helyzet változatlan,

és semmit sem akar javulni Keleten,

onnan hívjuk fel a mélyen tisztelt világ

urait, hogy a takarítást kezdjék el azonnal.

Küldjék ki a lovasokat, a kürtösöket,

kezdődjék a nagytakarítás, aminek

láttuk legalább egyetlenegy biztos előjelét.

Még a huszadik század végén, a kolozsvári

györgyfalvi úton, hétköznap, kora délután,

a csúcsforgalom elején. Őrült iramban

egy üres halottaskocsi, üvegezett halotti

hintó vágtázott a györgyfalvi úton.

Vörösszín rövidujjúban, enyhén kopaszodó fejjel

valaki, akit csakis Kocsisnak hívhatunk, ostorral

csapkodta a kánikulától és erőfeszítéstől

verejtékező lovakat, miközben – és ebben

volt valami vésztjósló –: nem káromkodott,

ahogy a kocsisok szoktak. Csak az ostor

suhogott élesen. Annyira élesen, hogy a hang

különvált a csúcsforgalom kezdetének zajától,

átvágta azt.

Ha kiülünk egy pompás nyári kertbe,

erre gondoljunk mi mind, a jó ivók.

Igyuk meg söreinket.

Fizessük ki a számlát.