mint tangóharmonika lamellás légszekrénye szuszog fölöttünk hétrét görnyedve a diadalív
itt vagy te is a szembe-, a szét- útjában
sebzett légköröd mégsem vált pirosra
rozsdamentes arcél
üzenget az ősz susog pisszeg neszez levelek a pad alatt szét leszünk ültetve így a fény alá állít ellenőrizni, jól látta-e, hogy zölden és kéken figyelem varázslónak tűnni egy pillanatra a fénytörésben
kék a lába zöld a szárnya helybenhagyott madár
fehérben feketében nem férkőzhet közel hozzánk a karóra függesztett szarka semmi szín alatt
