Életében először ment szívgyógyászhoz,

mert érezte, hogy valami nincs rendben.

A várószobában kevesen voltak. Hamarosan

szólították. Túlságosan szaporán ver a szíve,

jegyezte meg a doktor, a vérnyomása is magas,

ez már hipertónia, felírom a gyógyszereket, amíg él,

rendszeresen kell szednie, megértette?

Csoda, hogy eddig nem kapott agyvérzést

vagy infarktust, én húsz éve szedem a

vérnyomáscsökkentőket, tette hozzá 

az asszisztensnő. Most felöltözhet, aztán térjünk

az anyagiakra. Egy hónap múlva visszavárom

felülvizsgálatra. Vigyázzon magára és a szívére, 

pihenjen rendszeresen, sétáljon nagyokat, 

és kerülje a stresszes helyzeteket, alkoholt 

egyáltalán ne fogyasszon, ha eddig dohányzott,

mondjon le róla. Elköszönt, majd kilépett az ajtón. 

A várószoba addigra már megtelt, minden széken ültek.

Az utcára érve elhatározta, hogy nem száll buszra,

gyalog megy hazáig. Útközben megvásárolta

a gyógyszereket, összesen hatfélét. 

Eddig legfeljebb csak vitaminokat szedett. 

Otthon elérzékenyülve dőlt végig az ágyon,

szívére tette a kezét, és álomba szenderült,

mint a lombhullató erdők Szent András havában.