[Látó, 2012. november]

Akár zsebünk üres az erdő
Elköltöztek a szelíd vadak
Nem maradt más itt én és a Kisöcsém
Szánkban az élet kipufogója

A semmiből nem bírtunk tanulni
Ráiszunk a nyugtatóra
Amink maradt abból vagyunk el
Békét kötöttünk a politikával

Én és a kisöcsém birtoka mindez
Nagy kerek erdő letarolt fákkal
Félnünk mitől nincs nem maradt más itt
Ténfergünk kábán csutaktól csutakig.