[Látó, 2010. február]


 


 


I.


Istenem oly sok a vágyam
nem fér már el a házban


szeretnék minden kedden
lebegni önfeledten


szeretnék csak úgy lenni
kószálni tengni-lengni


nem a hétköznapi létben
egy szabadabb létezésben


a saját halálnak háttal
kettesben egy kóbor vággyal...



II.


Istenem oly kevés a vágyam
szanaszét itt-ott a házban


szeretnék immár semmit sem
szétgurul mind miben hittem