Három vasszűz, vénleányok,

minden szerdán összeül

megfejteni egymás álmát,

gondjaikat elcserélni,

kilehelni, mint a kályhák.

Üres asztalokat kérnek,

üres kancsót, üres tányért,

üres táskáiknak széket,

üres poharakból isznak

hat vasszűznyi ürességet

(ha háromszor kiürültek,

leöblítik mind a hármat).

Álmaikban gyenge tárgyak: 

gyakran kölcsönkérik őket, 

könnyen törnek, boldogok.

Álmaikban: aranylányok, 

ezüstfiúk, balfalábak, 

műanyag rózsafüzérek, 

porcelánbabamáj-donorok, 

üvegszörnyek, kővitézek, 

mint az álmok, szemrekészek, 

ajkukra csókokat vernek 

világhírű ékszerészek.

Más szerdákon újra ércek: 

és lehetnek még vaskapuk, 

egy forint hetven fillérek, 

desszertvillák, vérestálak,

szögek, rozsdaistenérvek,

sodronyráncos ezredek, 

két lakat és egy kalitka, 

vagy egyetlen háromhangú nő, 

bábaorrok, kaszák, drótok, 

szűz helyett vasszerető, 

karcsú, mint a fegyverek, 

vasapák vagy vasanyák vagy 

tollpárnán is koppanó, 

nehéz vasgyerekfejek, 

lánctalpakon páncéltyúkszem,

vértől csikorgó főerek, 

nyers vashús, angyalcsontfűrészek,

tíz kalapács éneke, 

izmuk pendül, hangszerek.

Hajuk zörög, ha nevetnek,

lepotyog az álluk,

más esetre vaskönnyeket

kovácsoltak rájuk.

Estére nem marad terhük, 

csak a nyelvük súlya.

Három vasszűz a verandán

tanácsait kongja:

1.       Akinek egy tű a szíve,

összevarrja, ami szakadt,

de az épet kilyuggatja,

szétszereti a szálakat.

2.       Akinek a szíve gyűszű,

egy gyűszűnyit tud szeretni,

de a gyűszű kifordítva,

gyűszűben egy gyűszű semmi.

3.       Akinek a szíve cérna,

ollót szeret mindenáron.

Akinek a szíve olló,

kicsorbul egy cérnaszálon.

Szavaikat nem tanulták,

véletlenül hagyták bennük,

mint a reményt a szabadság,

kicsit hibásan, de szépen:

pár centire nyitva éppen

a száj és a zárka

ugyanazt artikulálja.

Minden szerdán csütörtökig 

ülnek kint a vasszüzek,

hangosan és gyönyörűen

gyűlölik a szívüket.