A DÖNTÉSEK SZÉGYENÉBEN

Eldöntötte nem fog többé verset írni Szarni 

fog a költészetre És elhatározta többé

nem fogja szeretni Ha nem muszáj nem gyűlöli

meg az emlékét Ha kell legfeljebb megutálja

Aztán titokban ír majd verset megint Nem tér

a költészethez vissza Még jobban szereti A

gyűlölet műfaját így még vele sincsen módja

megismerni Rá kell jönnie hogy tehetetlen

és a megaláztatást vállalnia kell Ha nem

akarja bántani Ha merné elmondaná a

magány teliholdja alatt rájött mi különbség

van kettejük között a kapcsolatban Egyiknek

végső soron csak irodalom A másiknak meg

élet De ő már tönkre is ment ebben Nem mindegy

UTOLSÓ RÚGÁSOK

Eljött volna végre hozzá Évek óta várta

hogy megérkezik Nem érte el mégsem Hogy mi volt 

az oka nem tudható Talán az őrültsége 

Talán a kínzó várás után egy hét váratás 

bizonyult soknak Vagy túl sokat bántotta Hitte 

okkal És mindig oktalan Törékeny gyermek Így

gondolta őt el álmatlan éjszakákon Pedig 

tudta más mellett alszik éppen Talán már nem is 

szereti azt Vajon őt szereti-e még annyi 

bántás után Nincsenek válaszok És nincsenek

kérdések sem benne Bár kérdez szüntelen Annyit

tud fogy az ideje És már nem biztatják sokkal

Nem akar meghalni úgy hogy ne ismerje meg a

szerelmet vele Fél megkérdezni még mit akar