[Látó, 2010. január]


 


Kezünk naponta nyitogat
ablakokat, ajtókat,
dobozokat és leveleket;
és valami mégis bent reked.


Hang vagy egy moccanás
a fedél alatt.
Föl nem bontott szándék
névtelen marad.


Növekszik és omlik képzelt tetők orma.
A réseken folyton átkúszik a volna.


A másik világ befalazva, kizárva,
rávetül pórusaink vakablakára.