Adj vissza mindent, amit vissza tudsz, vagy 

vissza lehet, ami csak alkalmilag a tied, 

ami nincs a csontodhoz hozzánőve, sőt 

abból is (a nedvet?, az álmot?) mindent, amitől 

még önpusztítás nélkül megszabadulhatsz,

nincs olyan, hogy „elfeledte”, hogy „örökre

neked adta”, nem is beszélve arról, akinek

„nem kell”, vagy „nem lehet már”, mindennek

megvan az igazi (az eredeti?, a végleges?)

helye, s ha úgy érzed, hogy nem nálad már, 

akkor másnál, máshol, ahol a rend miatt

(hiúságból?, gyerekes mindent akarásból?, 

butaságból?, divatból?) még minden ott van, 

dönteni (választani) tudni a legnagyobb 

adomány 

(2006. február 10.)

[A szöveget befejezetlenül találtam meg a többi versfájl között.]