[2019. január - AdyLátó






#MÁSSALHANGZÓCSERE



„Elvadult tájon gázolok”

Megfakult lángot mázolok.
Őzsuta-pörkölt búgja búmat.
Sebtapasz, kenőcs mindenem.
Meghasad a tudat.

*

„Útra kelünk. Megyünk az Őszbe”

Új a fejünk. Betűk a bőrre,
Bíborral írva fejtetőnkre.
Még kacarászunk, kész a hatás.

Furcsa holmik agyadba másznak,
Agyvonattal turnékra járnak,
Múltadba forró tűk követnek.


*


„Bolond hangszer: sír, nyerit és búg”

Kolomp a csend, kimerít és nyúz.
Unott, absztinens vízmoraj,
Feltraverzezett pókfonal.
Vad zene szegélyzi, hiába,
Nem hagy képeket krónikákra,
Nem hagy zsebedben csókokat.



*



„Minden Egész eltörött”

Szinte zenész, de bögöly.
Szinte száll, ha képeden koppan.
Szinte szereted falatokban.
Szinte regény, de tömör.

*

„Sem utódja, sem boldog őse...”

Lebukó nap, lecsorgó lőre.
Legóvonat nyerít előre:
Letarolt szent liget!
Letarolt szent liget!

Ragyogni hirtelen kell, sejtként;
Nézd a gyógyítók szívszerelmét,
Ki mécsbe rejt reményt,
Ki mécsbe rejt reményt.

*

„Vak ügetését hallani”

Faültetvényért habzani
Nem kéne, haszna bizonytalan.
Blokktetők, szép, kopár partok
Sátorhelyein rímakol van.

*

„Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse

Felém hajolt. Alattam forrt a főzet.
Öröm lettem az éhes tekenőknek,
Kövült a toll,

Remélt a toll: a katlan romba dőlhet.



*

„Góg és Magóg fia vagyok én”

Nónéjm hajód biza partot ért.
Vigyázz, a förgeteg gyanús alak!
Bébitevéken őgyeleg,
S hallgat, de sízni a bányákhoz szalad.