Sosem szisszent, ha megvágta nyakát a borbély. 

A templomban nem talált Istent, léptei 

be nem forró sebek. Magával húzta 

vaskos kis batyuját. A kultúrházban 

csak akkor csukták be az ajtót, ha 

bejött már Szilárd, és minden, mi 

mögötte van. Ollót nem vehetett kezébe, 

kerülnie kellett az éles holmit. Ha a 

kocsmában volt, ismerősei hazaküldték; 

az egyedüllét lett a baráti jobb. 

A presszóban gyülekeztek a trófeák, 

fantázianeveikkel tömött állatok. 

Már gyerekkora óta letette a puskát, 

azt mondta, olyanra nem lő, 

aminek van lelke. Hazafelé fedetlen mellű nők 

lesték a falu ablakaiból, de nem ébredt fel

Szilárdban Szindbád. Ki volt téve

a leves. A cinegék csak akkor 

ittak a kátyú vizéből, ha ő figyelte őket. 

Kitanulta mind a prímszámok dinamikáját; 

páros számú virágot csak a sírra teszünk.