„Csak engedd, hogy tested puha állata

szeresse, amit szeret.”

(Mary Oliver)

A testállat szárítkozik,

életét most rábízza a napra.

A szellőjárta bunda borzolódik,

elpihen vele a fű is. Hagyja.

A vízemlék messze csillan,

és szelíd kék színt biccent a fénynek.

Úgy lenni csupán, ahogy a csönd van,

lehunyt szemmel nyílni ki az égnek.