ó érc-erek vére 

tudod hogy a madarak álma mély 

trilla-zöld erdő van odabent 

csillagszemű-sűrű félhomály 

szakadékfenék az angyali végítélet

mint a fenti lég-egek tetején a vén hóhatár

ott lenni tüzes vágy gránitéj opálos hullámverése 

meztelen virág-titkok érintése csókillat fénye

az érzések hiányát magadban ne keresd

napi áldás jön utánam s kísért – szemedben kristály-könny öröm 

jöjj drágám – te meg én együtt leszünk az elíziumi mezőkön

fákkal széllel jaj nélkül kéz a kézben örökkön örökké

érzem most lakatlan fejekben bujkálsz 

kívül-belül esztelen keselyű-világ köröz 

ha enyém lennél hát – nem hazudnék nem ígérnék többet 

bár gyermekláncfű szívem fölött szép szemed

tudnod kell – a többiek kik szólni mertek 

mind megfizettek szárnyaikért 

ahogy ösvényekre szokás manapság 

újfent árulók és szeretők úgy emlékeznek rám