[Látó, 2016. február]




ne beszélj a repülők
önfeladásáról
  a torokból kibukó hirtelen feltörő
    önkéntelen és apokaliptikus
 rezonanciáról ne beszélj
a húsban
a hús alatt
           és a húson túl fészkelő
     elváltozásokról
mert arra nincs mentség
se a tüzekről se a vizekről se a madarakról
           ne beszélj
                 a befogadhatatlanságról
az abszolút indulatmágnesből
sugárzó
vonzó
      és taszító
         feszességről
az acélméhekről és a vasporokról
a barikádokról és a tölcsérekről
a betört felszínű folyókról se szólj
semmit
           és
semmiképpen
hallgasd el a szemgolyók deformációját
és ne szólj a feddhetetlen nyomás és
szétkürtölt
           felhasadt földrétegek
hámszövetéből előkerülő
vigyorgásokról a magába
zuhanó kőről és a magából
  kifakadó kőről a már mindig és a már sosem
 guruló kőről
  se arról a kőről amiről a kéz először
érezte meg a bűntudatot
semmiképp se a becsapásról
       se a becsapódásról
az otthonosan idegen és idegesítően otthonosított
         helyekről
és ne tégy említést
          kérlek
             az utazásról
mert az végképp elviselhetetlen
a helyváltoztatásról
mert a hely nem változik
                     nem változhat
szóval ne beszélj semmiféle helyről
                pulzáló városokról
            és a rosszul megtervezett
                    mezőkről
ne meséld el a szobrot                aminek kezében

             üveggolyó és teáscsésze
                                       szájában
           pipa és sivatag                  szemében
                  dagadó düh és megalkuvás
és ne meséld el
           hogy először a lába
                                        repedt meg
               utána deréktájban
                                         hasadt meg
                                                   az anyag
           majd felismerhetetlen

                    darabokra
                              dobta szét magát
erről semmiképp sem beszélhetsz és
ne beszélj az iszonyról
          ne beszélj se képzelt
       se valós szeretőidről
főleg arról a hajnalról
 amikor beletörött a körmöd a párnába
        annyira szorítottad
ezekről semmiképp se
           beszélj
             mert ha bárki
             rád figyel
                akkor bizonyos értelemben
                       kapcsolat jön létre köztetek
és az végérvényesen megbocsáthatatlan
         mert arról pedig végképp
             nem volna
                     mit mondanod