Aki az ördöggel frigyre lép,

oda kell adnia kenyere felét.

Oda kell adnia fél éjszakáját,

mikor szobáját szellemek járják.

Aki az ördöggel nászágyra fekszik,

annak csak ördög gyereke lesz itt.

Húsát letépik, bőrét lemarják,

megszáradt lelkét pokolba hordják.

Akinek az ördög adja a jussát,

nyomorúság lesz, mire kiosztják.

Kölcsönkér mindent, családja koplal,

kaffog a halál véres fogakkal.

Magános útra sohasem eresztik,

aki az ördöggel nászágyra fekszik.

Aki az ördöggel haláltáncot táncol,

legyen az püspök, párttitkár – bárhol,

nem menekülhet, szolgál rogyásig,

teste elvásik, lelke elvásik.

Csodálkozol, lektor? Dal kellene? Másik?

Nézz kissé körül! – Haláltáncot táncol,

akit az ördög magához láncol.

(1954)

Bertók László (1935–2020) nyolcvanötödik évében, öt éve, szeptember 14-én hunyt el. Idén ősszel, születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából a Magvető Kiadónál vaskos gyűjteményben jelennek meg bő hetven év versei a kezdetektől haláláig. A függelékben mintegy 200, kötetben nem közölt írás szerepel, köztük két tucat mindeddig publikálatlan verssel – ezekbe nyújt betekintést az alábbi válogatás. A szövegeket közreadja: Mohácsi Balázs.