már-már tisztességben megöregedtem míg zsebemben legfeljebb filléreket kerestem és sosem jutott eszembe mi lenne ha az érdes hatalom kedve egyszer csak felém is fordulna hogy majd velük együtt súgva-búgva lopjuk szét a virágos mezőket hol jámboran legelőznek az istennek bamba báránykái szomorú szemekkel odabégetve az elsuhanó gátlástalan seregre szívszorító szűk horizonton keresve a végtelenbe kigurított imát no azért nagyokat ne tévedjünk rezignált emberünk sem sokat forgatta a bibliát és nem mászik morális magaslatokra hol sok nomádnak álcázott hottentotta fals igéket fabrikál és ha már nem is ropog tág főtereken a kiátkozott alatt a szikrázó máglya kőkemény szigorral kalodába zárja ellenét bevallom mostanában már nincs sok ellenérv a tisztaság ábrándos szövete a lélekben rég szétszakadt bruttó és nettó alapfizetés egyre gyanúsabb kamat a gengszterekre méretezett áfa villámlásai alatt belül hirtelen széthullt a rend s a cinikus jövő magasabb szempontjait nem értve az öregkori mohóság mint kortünet lassan alanyunkat is elérte némileg bizakodva ez csak szent zsugoriság s nem jellem-ferdülés
