A régi ház, a régi ház
Mereng az űrben, elméláz...
Csillagporcukor a máza,
Gazdátlan vágy vigyázza.
Emlékek lakoznak benne,
Süppednek dohos csendbe,
Az ablakon beles hűs szél,
Tovasuhan, már nem remél.
A szobában félhold árnya
Fölkuporodik az ágyra,
Szekrényben meztelen vállfák
Alusszák holt ingek álmát.
A konyhában senki sincs ténye,
A hallgatás verőfénye,
A kopott gáztűzhelyen
Gyufaszál-magány sercen.
Padláson limlom, kacat,
Csüng a lepedő-cafat,
Végtelen foszló ruhája,
Hiány suhogó csuhája.
A régi ház, a régi ház,
Elméláz, mereng az űrben...
A máza csillagporcukor,
Isten vacog a csűrben.