Lélekbevágó az élővilág nyakra, mellre, zsigerekbe 

csavarodó tápláléklánca, van, aki lájkolja a kecses 

kőszáli kecskét elsodró ékfarkú sas virtuóz vész-

rohamának precizitását, vihogó hiénaszervezetek 

bélszínbörzén kicsorduló víg vacsoráit, ahol trendi 

ragadozók raguval ragozzák, hogy pártcsalád, 

globális cégek címeres álla fel nem kophat ma

éhkopptól, bankbarlangból fényre tipegő kis vaksi, 

nyivákoló profitéhsége provokálja ki légkondicionált 

odúiból a kenyér-, illetve húskeresőt, háttérhivatal 

cserjék mögött sunyítva figyeli a kezdődő háborús

hajszát, hol a célfalat az árfolyam mentén legelésző 

kisebb-nagyobb fehérjeállomány, amely ostrom-

gyűrűbe záratik villámként cikázó cirmos kamat-

lábak által, fiatal, kehes, kósza ábrándozók a csődöt

mondó préda, csellengőből saját lében hamburger 

hamar hajrája nyelv és szájpadlás közt, alsó, felső 

puffancsok és csalamádé nélkül még reflex mozgatta 

csánkkal, mint e vadkané, órája még zamatos makkért 

áskálódó csíkos malacság vezérigazgatója, vagy 

íme, eme nyakigláb, leveles pajtásai Zs-nek hívták, 

valutafutamon sikerült halálosan halántékon rúgnia 

bizottság által sarkára delegált pár oroszlánszívűt, 

 

ám a többi farmere farzsebének esett, kettő gerincét 

marja, mancsuk a vállán, mintha végelszámolási

eljárásban vennék számba a leltározandó külső 

és belső ingóságait. Robusztus szablyaszarvút is 

porig aláz szanaszét szavannán időtlenre időzített 

koncepciós perpatvar, hivatalos idézést mellőző 

cseles csapat csap az inkrimináltra nyári dagonyán, 

vajúdás, kérődző filózás közepette, tóparti koktél-

partin, szalonnabőrre, csülökre, csontvelőre csattogó 

fogas kérdések elé állíttatnak, részvétlen részvényes 

mennybolt alatt tépik vicsorgó nyájassággal a bamba 

beletörődés rózsás izomcsokrait ínszalagostul, nyelik 

a kiguvadt szeműt elevenen a veszélyeztetettségi 

szarupótlékot is megemésztő bendőorientált globális 

érdekcsoportok. De ne adj’ isten, ha invazív karajvigéc, 

pecsenyebróker dübörgő pataharag epicentrumába 

botlik, holtbiztos a lincs, bivalybosszú mártírjaként 

múl ki a jogállamiság báránybőrébe bújtatott hamis 

haramia, villogó villán táncolva búcsúzhat villásreggeli-, 

luxusvilla-, dögös extraszajréktól, íziben kitapossa 

belét a minden ízében dühöngő hordahumanizmus. 

Ha flóranyüvő ormány lélegző dzsungelt is gyűr gyarló 

gyomrába, orrszarvú, zerge, őz zöldellő fűtengert,

moszat, lapu, lombsátor, medvehagyma, tűzvirág, 

(vérfán túl) egyik se fuldokol vörös tócsában vergődve, 

hördül hervadó elmúlásban, tőzsdecápa körfűrészes 

vigyorából viszont kilóg a lóláb, óriáskígyó gigászi 

ölelésében megroppan kontinens, a derék, modus 

vivendi bordája, de ezen túl is inaló ösztönnek, lüktető 

szívburok marcangolása, torokszorító toros tortúra 

elől pánikban rekord csúcsokat szökdelő gazellának 

drukkolok, s bár mindenevőségem is ott lapul lesben 

a magam elejtő élet-halál teszten, ujjongok, ha lihegő 

leopárdot, tigrist megkerget, oldalba bökdös lázadó 

antilop, rőt palástú hóhérját harapdálja zebra, öklelő 

csorda fekete falanxára fáról fúj állatok megszeppent 

királya.