[2019. november]



Van, hogy egy vonalat mikor elkezd,
odaképzeli a végét:
csonka képkeret, mely átlós sarkát
kiegészíti
a négy napja fájó térde
egy fotel letört karfájára emlékezteti

a lefekvéskor odaképzelt ajtó helye,
amin tudja: bármikor kimenekülhet
(még ha nem is, de sosem próbálta)

nyomai a hóban, amit visszajár,
hogy újra lássa: kört rajzolt
(pedig előre tudta)

bár még a lepedő gyűrődéseit is
minden reggel ugyanúgy igazítja
– puszta emlékezetből

plusz egy arcot, amit valahányszor elkezd,

mindig ugyanúgy fejez be.