Ami középen van, az valójában

kinn van. A lövészárokban feláll az 

Isten, kihúzza magát, megmozgatva 

zsibbadt, elernyedt izmait. Milyen jó

lenne a tudta nélkül feltámadni.

Felnézni az égre, ahol akkor már

nem lakik. Hozzá egyenesedni a

szívünkbe szúrt tőrhöz, a távolsághoz.