„Dum nos fata sinunt, oculis satiemus amore:

      nox tibi longa venit, nec reditura dies.”

„Míg eltűri a sors, töltsük be szemünk szerelemmel:

      éjszaka hossza terít, s vissza a nap sose tér.”

                 (Sextus Propertius, II. 15.)

Árnyas római délután

Rikkangatnak arany rigók:

Térj már észre, poéta, most!

Várlak – hátul a mély lugast

      Rég befonta a repkény!

Borral áldani Cypriát

Bújjunk össze: be szép a lét!

Két lány majd fuvolázgat is –

Hadd ráncolja a homlokát

      Fonnyadt, pletyka szipirtyó!

Friss hajtás, szerelem virul:

Füttyöngetnek arany rigók!

Venus bokrai közt a fény

Szétzsong – új tavasz, új tavasz

      Támadt, új tavasz, új vágy!

Tomboljon szemed, úgy tekints:

Rám nézz – hátra, s előre is!

Ránk nézz szerte a kert füvén,

Nézz szét – körben a fák hegyén

      Ianus könyvei nyílnak!