hány halál találna rám kabátban? mennyi tél, mi élne térigénnyel? hol vagyok precíz arányba zártan? arcokon hol úszik át tömény jel? kérdezek, minek? minek, na merre? hány darabra hullik épp a hangom? elbuzogva angyal árnya ferde, körberajzolódva csönd a gangon, két szemébe csordul ócska rimmel, tükröződöm elmosódva orrán, és mikor se szín, se szám se stimmel, ő legyen kövérke kis komornám.
