[2021. november]



Ahogy élvezettel ült órákig krumplit hámozva
a mindennapokban, mielőtt burgundi vörösre festette körmeit.
A felejtés nélkülözhetetlen, mondta, miközben ujjait
forró vízbe mártotta, hogy körmei tökéletes simára fényesítve,
maszat nélkül bukkanjanak fel. Utána fokhagymát hámozott,
áttetsző bőrük felhalmozódtak pulzáló érintésétől.
Mindent megjelölne – Mosás, mosogatás, ölelések száma,
éjszakai műszak, cigarettázás, reggeli simogatás, és mindent
kettesével. Gyerekek, fájdalomcsillapítók, horzsolások,
bevásárlószatyrok, nincs amit ne látna, amiről ne tudna,
álombőrt hullat a hideg csempére, horgolótűk, vérrel
jelölt sütemények, állandóan duplázódó tegnapok és

holnapok. Sebhely, szerette fájdalmait.



(Gyukics Gábor fordítása)