valami szerelmes trilla az kellene ide amitől kicsinyke múltunk tartományában röppályára állnak a dolgok amitől a kimondhatatlan fény ideköltözik együtt kering délben esőn át ami édessé tesz anyát visszahoz apát s szívet mint öreg fát bádoggal befoltozza bár ez az egész ami történt veled együtt mintha a csontokban keresne menedéket ahonnan nem mossa ki az érzéketlen dagály nem tetszik a rejtekből nem kimoccanás arcomon a fény fecskéi cikáznak a nyár egyelőre csak ígéret az éjszakában epe és méz séta de nincs lépés jambikus világ egy zenétlen lendület csak az a trilla kellene társát hívó hang és legyen a dallama diménymargit
