Olyan ma János, mint a kínai ruha-

csipesz, amivel egy frissen vásárolt

új ruhát rögzít anyja a kötélhez,

hogy tűnjön el a fojtó naftalinszag.

János örömapának érzi magát,

búsnak, csalódottnak és szomorúnak,

akitől a lakodalom után el-

költözik egyetlen szem leánykája.

János lassan lehúzza lábáról

az átázott csizmát, beleszakadnak

hajszálgyökerei, rádöbben, anyja

ötnapi otthonlét után már vágyott

vissza az öregotthonba, nem sírt, nem

is könyörgött, hogy maradhasson, nem is

búcsúzott el senkitől, beleértve

szerető gyermekeit, unokáit.