[200 AranyLátó - 2017. március]

---

Asszociatív szövegek Arany János olvasása közben

(hosszúfejű)
mi a legjobb mértékegység a fejre mi a legpontosabb jelző arra ami benne van egy sziget amit körülfolynak a mondatok ott tenyészik némi növényzet ott van néhány saját lakó talán ennyi
sapka födi el ha tél van nem látszik ki belőle a csúz homlokhurut bár elér hozzá olykor a gyógyító inhaláció
munkagépek jönnek ásni kezdenek mélyül az árok derékig nyakig benne zuhogó esőben is
nyáron minden zöld ott megkeressük legfehérebb ruhád letelepszünk rajta hallgatjuk az áramlásokat magunk körül

(eltörlés)
mit töröljek el mit húzzak ki az éveimből mit felejtsek el a szavaimból melyik dallamot kerüljem melyik térre ne lépjek ki soha
ami nincs az ne is legyen hogyha újra kéne venni maradhasson töredéknek hogyha ennyire futotta
tölgyek alatt járnak mindig lesznek arcok lesznek fejek keresem az arc vonását haj esését villanását másé lesz mindig az arc ott út két széle másfelé visz ha eljutsz egy homokpartra homlokod a szél eltörli

(ízetlen)
nincs semmi íze de a színe sötét éjszaka ereszkedik éjszaka tör rá éjszaka ontja ki vérét ott leselkedik az éjjel mindenkiben
induljunk bagolynézőbe besétálni a parkot körüljárni a fehér törzsű téli fákat most nem ölelni át a törzset csak nézni fölfelé míg besötétedik
a kertben még látszanak az elhagyott fák romjai ott az árnyékok helye ahol ma őrök cirkálnak fel és alá ott ahonnan kipusztult már régen minden íz mi piros lehetne minden hang a terepszínű tokból

(ellenzéki)
ellenzéki fejfájás és napellenző mintha túl sok lenne itt a fény és mindennek az volna az oka csakhogy bentről süt a nap bentről szól a lamentáció mint akinek lábára lépnek a vásárban útban a parnasszus felé
a fejfájást éneklem amely mindentől függetlenül gyötör amelyik ellenem lázítja kezem összes testrészeim beindítja az érzékek és végtagok zsibbadását
aludni kellene de ki süllyeszti el másképp a délután hajóját ki horgonyoz le a folyón ki horgonyozza le végül a folyót

(név)
mi néven nevezd a vándort hozzá mindig új s új név tapad amikor végre leapad a patak jöhet végre az átkelés a víz és tűz vitája halálé és életé
átmegyek a vízen én figyel a csősz ő a vizek őre itt a parton sokáig időz és nem felejt
vándornépek vándornevét mondja ki a sás a gyékény belegöngyöli magába körülsusogja és dörzsöli aláírásként aztán a porba körmöli