új szereplőnek mesél

rólad, egyes szám

harmadik személyben,

apró cseppek, szavai

átúszhatatlan óceánná

dagadnak. Az életöröm

megélése bagatellekben,

két ember igazsága egyszerre

érvényes. Ésszel föléred, te,

a régi szereplő. Összefonódó

történetekből futó

kapcsolat, miben 

bíztál. Pengeélen

élet és halál közt,

hűséged határa

a szeretet, még

mindig magadnak

ártasz. Majd hamarosan

a múlt sem lesz a régi,

fordított pillangóhatás,

szemed fényéből vakfolt,

vetített kép, visszafelé is

átrendeződő elemek,

a tornádó felülírja

az eredetet, a lepke

szárnya megrebben.