[Látó, 2010. október]

úgy el tudok szomorodni
nincs nyom semmi nyom sehol
kié vagyok ördögé
istené néha örülök

boldog sosem az éjszaka
hatalmas üstjében fő
a telihold kidagad
mint tüdő a fazékból

asztalomon csonkig égett
gyertya füstje épp dalra
fakadok keresem a szót

mely kifejezne mélyemből
egy állat bújik elő
üvöltök árvaságától