[2015. június] „Mit igazolsz? Az életet? A halált?” (Toldalagi Pál: Oldott magány)
A befejezetlenség szépsége, titokzatossága: a folytatásé. Milyen érzés lesz? – kérdés: kinek! – feltámadni, ennyi (fölösleges) tudás nélkül. Az inkarnáció »artikulálatlan« neobarbár ízű kockázatai. A tévedhetőségek. Ki kit győz le – vagy meg (!) – az átörökítésben: az újratanult üvöltések és az örök hiányt kitöltő csend közepette? Az erotika éjszakai stációi a túlfűtött test szárazra vetett ideggóc-iszonyata után. S a lehetetlennel játszó lehetőség: hogy magadra ismerhetnél valaki másban.
