az a köpönyeg ha jól a kezére csavarja-csomózza nem esik majd el alája bújhat biztosabb volt a fénynél azt hitte az ő árnyéka az árnyék ezt hitte és naivan hűsült benne a halánték
aztán megállt egyszer cipőt bekötni
s az árnyék csak ment tovább
nézte
az pedig egyre távolodott rásimult a tárgyak kemény vonalára emelkedett lesiklott kivékonyodott sehol se volt már
és akkor felemelkedett kíváncsian fordult hátra kereste
