Félelmetes fekete förgeteg:
vad mének dübörögnek a homályban;
az éj maga is reszket holtraváltan,
és megbolydult ebek üvöltenek.
Oly feketék, hogy nem is látni őket,
nem is füllel: rémült sziveden át
hallod a sok bősz, csattogó patát,
a Kozmoszt felverő, bomlott erőket;
körülharsogja, magával ragadja
ájult szived e pokoli vihar:
együtt dübög az éj lovaival
ott, ahol nincs már csillag, sem planéta,
nincs semmi, csak pár hajdani poéta
és elfelejtett régi vers cafatja.