[2017. január]




egy csütörtökön ölték meg reggel kilenckor

a sánták üldözték ortopéd cipőikkel
a nyomorékok rózsaszín csonka végtagjaikkal
két szenátor leleplezte a parlament előtt

a hírnevén mely bádogdobozba lett zárva
csavargók tapodtak a foghíjas telkeken
a horgászok mint egy gilisztát horogra tűzték
a professzorok vele töröltek táblát szivacs helyett

az árnyéka – az esti nyugtalanságok részeként –
be volt tiltva az egész városban a járdán
emlékét kimetszették az agyakból
az aláírását kifordították és úgy húzták keresztre

négy (még életben levő) versét a halottasházba
szállították boncolásra – hogy megbizonyosodjanak
a fájdalom a szöveteikben nem árulás-e

az Akadémia ünnepi ülésén életművét egy macska
farkához kötötték majd a macskát felgyújtották

a jópipák a heréltek a bányászok és a cukrászok
mindig a hét közepe táján álmodnak vele
azon a napon amikor a piacon a bódék között
kiáltotta: Ez a nép tunya és nemtörődöm!...
azóta mindig leköpve látni ahogy az Igazság
Szerdáját is…

JÁNK KÁROLY fordítása