[2016. október]

---

a nyelv,

ahogy eddig is, a szexussal fonódó
szavak elnyerik méltó jutalmukat: egyre
kevésbé lesznek szalonképesek, az ostor

rajtuk csattan, holott ellennének, de dühössé
lesz (furcsa, hogy mindig is dühös) a köz, elébe-
villannak, kapóra, mint valami síkos odamondás.

szép és szomorú ficánkolása
lett a szerető szónak,

és a basz, baszni, az olyasmi jelentéssel bírt, mint
ma a szeretkezés. holott egyre inkább szexelünk,
noha (figyelemmel vagy nem), végtére is, baszunk*.

* ha jól értem, a basz, baszni eufemizmus, az ótörök nyelvekből
származik, ahol nyomást, terhelést jelentett. ezzel az eredeti,
finnugor „trágárság”
(nem ismerjük az akkori szót) lett finomítva kétféleképp,
a tartalma és a formája is.