[ShakespeareLátó - 2014. április]

---

Az 5. Shakespeare-szonett kezdősorára

Az órák, melyek halk remekbe fogták
a tükreink és bennük összes arcod,
most úgy süllyednek el, mint régi ország,
egy volt-kultúra, amely messzehangzott
és álmainkban visszajár azóta,
mert elhittük, hogy mindig volna más kor,
egy reneszánsz, barokkos égi zóna,
hol tudnak még valami jó halálról.
Elviselhetőbb lesz így a látszat,
és azt kérdezzük folyton, őszre ősz jön:
van-e arra bármi magyarázat,
hogy egy időben éltünk itt a Földön?
    A tükrök foglyul ejtették az arcunk
    – sosem halunk meg, mert már rég meghaltunk.