[2020. november]
FEKETE VINCE: VARGAVÁROS
. MAGVETŐ KIADÓ,
BUDAPEST, 2019.LZS: Egyik fontos törekvése ennek a kötetnek, hogy lebontsa a sztereotípiákat. A sokféle formai megoldás szerintem ezt szolgálja. Például számtalan, jól körülírható olyan funkciót vállal fel, amit a próza szokott elvégezni.
TD: Itt egyszerre a kötet két lényegi sajátosságára tettél utalást. Szerintem külön-külön is el kell időzni mindegyiknél, mert sajátos módon mutatkoznak meg. Ha a sztereotípiák lebontására fókuszálunk, akkor kettős lesz a kérdésünk. Egyrészt, hogy mi a viszonya a kötetnek a múlthoz, a hagyományhoz? Hiszen, áruljuk el, a Vargaváros egy háromszéki kisváros szinte panoramikus képét próbálja nyújtani. Másrészt valóban, hogy mit kezdenek a versek az erről a vidékről kialakult sztereotípiákkal, közhelyekkel, konkrétabban szólva, a székely giccsel. A választ szerintem a beszédmódban kell keresni, amit röviden úgy lehet jellemezni, hogy a szeretetteljes irónia. Te hogyan viszonyultál a kötetnek ehhez a hangoltságához?
LZS: Kiindulhatunk a beszédmódból is, de amin keresztül tárgyalhatunk róla, az is formai eszköz. Hogy például, keveri a bedekkert és a litániaszerű ráolvasást. Ahogy bemutatja a tájat, az árvalányhajas ablakokat, a házakat, az embereket stb., miközben az ismétlődő, megakadó sorok, az újrakezdések, neki-nekiiramlások lírai ellenjátékában megjelenik maga az a személy, aki körbevezet minket:
„nézd meg lélek ki masíroz honnan
jöttek hová mennek lent a téren lent a parkban lent a város
közepében kinek hangja ki zenél ott milyen kürtök
rézfúvósok nézd meg lélek mi az isten senki nem jár arra
nem jár csak a vargák csak a népek inasok ők a segédek nézd
meg lélek kinek hangja ki az aki csattogtatja csizmáján
a sarkantyúját lovak jönnek masíroznak lovagolnak nézd
meg lélek” (64. o.)
TD: Igen, nagyon furcsán ér egybe a kötetben a polifonikusság és az egyneműség. Hiszen valóban nagyon sok típusú megszólalással találkozhatunk, amelyek a táj tipikus alakjait, jellegzetes tevékenységformáit viszik színre. Másrészt ott van a versekre jellemző epikusság, amit te is kiemeltél, hogy gyakorlatilag csak néhány poétikai eszköz, mint a felsorolás, halmozás, ismétlés, stílusparódia, sortördelés, hordozza a bemutatott világokat – ami, ha így belegondolok, végső soron nem is kevés. A versek azonban nagyon hasonlítanak egymáshoz, amit szerintem lehet a kötet erényének és fogyatékosságának is érzékelni. Én például azt éreztem, hogy a végére egy kicsit kifárad, de ugyanakkor szépen lekerekedik. Amit most kiemelnék, a teljességre törekvés, szerinted hogyan tesz eleget ennek a kötet?
LZS: A teljesség leltárilag megvan, nem kétséges, aki itt leírja, nagyon jól ismeri ezt a tájékot. Talán dramaturgiai oka van annak, amit mondasz arról, hogy túlságosan hasonlítanak a versek. De nehéz szétfeszíteni a drámai erőteret ott, ahol a szemlélő egészen közelről látja a szemlélt tárgyat, közelállóan. Az irónia ilyen helyzetben nem lehet annyira húsbavágó, lecsupaszító, inkább a szó eredeti értelmét („tudatlanságot színlelő kérdezgetés”) hordozza.
TD: Igen, leltárilag megvan, és csak néhány hangnál éreztem, hogy kidolgozatlan, és csak azért került bele, hogy kész legyen a leltár. Másrészt, hogyne lehetne az irónia húsbavágó, lecsupaszító, csak éppen ebben a kötetben nem ez a célja. Ezért neveztem szeretetteljesnek. A kötet egyszerre érzékeli a megjelenített létmódnak a parodizálhatóságát, karikírozhatóságát, alaposan rá is játszik erre, de a közelség, az átéltség át is lelkesíti a dolgokat, és ettől, ami egyik vonatkozásban parodizálódik, a másik vonatkozásban igazi emberi drámákat képes kihordani. Hogy ez a két dolog egybeér, szerintem ez az egyik legnagyobb erénye. De ez feszültség forrása is. A kötet utolsó szava, „az organikus lét”, amit egy templom leírása révén tapasztalhatunk meg. Hogy állunk most ezzel? Lehet-e új esélyt adni neki, vagy csak a nosztalgia hordozhatja? Hiszen a templomok már nem épülnek tovább, esetleg új, stílustalan épületek emelkednek ki helyettük a tájból. Gondolj arra, hogy a kulcsversnek az a címe, hogy Drón, vagy ott van a Hőkamera című nagyvers. Mind a kettő valami mesterséges, mechanikus dologra utal, ami mégis az organikus létet teszi megtapasztalhatóvá. Érdekes feszültség.
LZS: Szerintem az emlegetett közelségből adódik a leírójelleg, az epikusság és az elégikusság. Másfelől például a Gömblámpafényben van egy kérdés, hogy vannak-e szavaink a térre és az időre, és a válasz, még ha bizonytalan is, azt mondja, hogy a szavaink a felmenők, apáink, anyáink szavai, vagyis a tér is, az idő is az övék. Egy ilyen viszony eleve a szelíd iróniát engedi meg. (A lázadásnak, a tagadásnak nem is biztos, hogy van iróniája.) Na most akkor az „organikus lét”-ről. Én is fennakadtam ezen a kifejezésen. Valahogy nem illik bele a kötetbe. Egy másik térből való. Nyilvánvaló, nem az apák és anyák szava. De ha jobban megvizsgáljuk, abban a másik térben eléggé „sztereotip ízű”. Szóval, ennek a kifejezésnek a használata azt sugallja, nem biztos, hogy van értelme az eltávolodásnak, a kívülkerülésnek, a lázadásnak.
TD: Nincs is lázadás, vagy ha van, az szelíd, ahogy te mondod. Ezért érdekes megnézni, hogyan viszonyul ez a verseskötet a „székölyködő” irodalomhoz, aminek nagy keletje van manapság. Az azokra a művekre jellemző kivagyiság, vaskos, halmozott humor helyett itt mi van? Talán a részvét, amibe most a részvételt is belehallom.
LZS: De ahhoz a „székölyködő irodalom”-hoz, ahogy te nevezed, ez a költészet semmiképp nem társítható. Az talán nem is irodalom.
TD: Ennek ellenére irodalomnak nevezi magát, és én ebből a kötetből is ki tudnám szedni azokat a sorokat, amelyek egy nem is olyan vékony paródiakötetet eredményeznek. Lásd a Székelyfőd című verset. De ennek ellenére valóban nem a társítás a lényeg, hanem a leválás, ami egy szuverén költői művé teszi.
Ugyanakkor érdekes látni ennek a kötetnek a helyét Vince életművében. Én úgy érzékelem, mint egy felfele haladó spirált, ami kötetről kötetre ledobja magáról azt, ami felesleges, ami idegen, hogy végül ide érkezzen el. Szerintem ez már folytathatatlan. Vajon mivel fog előállni ezután? Én szerelmes verseket várok tőle.
