[2021. február]



Én, ember, hittem, hogy fölfoghatom
a bizonyosság felém eső részét,
záporokba hajló indulaton
múlhat az is, akár légbeszőtt térkép

szétnyíló pontja, ahonnan megint,
és megint, mehetünk, kezdődhet minden
újra, indulás, a búcsú szerint,
aztán az útra, amin túl és innen

többé már nincsenek dolgok, a hely
már nem sajátjuk, csak a puszta lét,
és a lét vég nélküli balladája,

ugyanott, hol a tegnap se, ma se
szól külön az eljövendő napért,
csupán örül saját pillanatának.