Eleinte átmeneti nehézségnek tűnik, később állandó kihívássá 

nő újra és újra kitalálnom, mihez kezdjek a kertben. Szeretnél bár 

egy magaságyást: azt könnyedén megtervezném, hazahoznám, 

méretre vágnám a deszkákat, és idén már csavarral rögzíteném 

őket. Fel is tölteném, az aljába cserepeket dobnék, vastagabb

ágakat, majd a gallyakat és a nyesedéket, hogy neked már csak 

a földet kelljen eligazítanod a tetején. Vagy kezdene csak dohogni

a szomszéd, hogy már megint ez a rengeteg darázs: rögtön 

                                                                                                       tudnám, 

hogy a szilvafánk átnyúló ágáról beszél, amiről nyaranta 

átpotyog hozzá, a felforrósodott járdán meleg lekvárrá törik, és 

odavonzza a bogarakat az édes gyümölcs. Azonnal hoznám 

                                                                                                    a fűrészt, 

és levágnám azt az ágat, de te most felcsattansz, mikor 

találsz ki már végre valamit magadért is, kiáltod. 

Máskor ez egy veszekedés kezdete lenne, most, mire felocsúdok,

már a veteményeid között vagy. Állok még kicsit az udvar 

                                                                                                      közepén, 

majd szél támad, ideje összeszedni a szerszámokat.