Határtalannak tetsző időn keresztül

épülő ház a Gellért-hegy oldalában,

a többiek rendszeresen járnak már,

mikor én is elvetődöm oda,

betonalap, vakolatlan téglafalak

puszta ajtó-, ablaknyílásokkal,

hányódó kőművesszerszámok,

építési törmelék, üres üvegek,

a holdas, enyhe estén,

élvezetes dohányzás közben

tornacipőnkkel tologatjuk őket,

nem feltűnő köztük a miénk,

két műszakban folyik ott az ivás,

a proletárok délután végeznek,

és jövünk mi, a lumpengimnazisták.