[2015. június]



Hét perc elég, hogy bár egy versem olvasd,
és hét éve már, hogy, ó, egy sort sem írtál.
Vákuum bennem a rajtam spórolt óhaj
és eltagadott csók, mert rég csókolni bírtál!
És bennem porzik szép, szomorú szádból
ömlő vad olaj, vér-keserű kín,
mert az vagy te nekem, mint elhalkuló bordal,
a részeg kocsmatúrán a naplemente-szín.