Nem jutottunk el Kínlódjfalvára
pedig el akartunk menni
az volt a terv hogy
Kínlódjfalvától Ohat-Pusztakócsig
autózunk majd egyszer
ez lett volna az igazi út
a mi El Caminónk
gőzölgő aszfalt
és fésűkagyló helyett
fehéren hullámzó árvalányhaj
nyilván vannak olyanok akik
vad műgúnnyal kérdezhetnék
miért nem inkább Tahitibe
onnan meg tényleg Compostelába
szerettünk volna eljutni egyszer
de fontoljátok meg kalandorok
és ti is jámbor zarándoktársak
hogy nem Tahiti vagy a gallego táj
sokszor megénekelt látnivalóit
akartuk látni
hanem Kínlódjfalvát
úgy tudtuk akkor hogy a
legutóbbi népszámlálás
42 lelket jegyez
volt ott még 21 birka és 14 ló is
könnyű kiszámolni hogy fejenként
egy fél birka és egyharmad ló jutott
mi pedig
a fél birkákat és egyharmad lovakat
már-már ott láttuk magunk előtt
minden egyes istállóban
de aztán rájöttünk sajnos
hogy egy régebbi népszámlálás
adatait néztük
és azóta Kínlódjfalva
(amelynek nevét időközben
Erdőtelepre változtatták)
nincs már teljesen megszűnt
a dolog nagyon megdöbbentett
mindannyiunkat letaglózott
kíváncsi voltam mégis
vajon mit mondhat erre
Csaba Imre István meg Zsuzsi
a különítmény többi tagja
ők is azon a véleményen voltak
hogy azért Ohat-Pusztakócs megvan
és ami megvan azt meg kell nézni
mielőtt az is meg nem szűnik
főként Ohatot ugye
mert Ohat-Pusztakócs csak egy
vasútállomás
csirkékkel és száradó fehérneművel
de Ohaton a jó kocsmában
Őri Olivér tölti a snapszot
ezt Imre és István mesélte
hiszen már jártak ott
na de akkor honnan
vajon honnan is indulhatnánk
ha így történt hogy a gaz sors
megfosztott minket Kínlódjfalvától
ezen agyaltunk hosszan míg végül
kipattant az új változat
Érsemlyén lesz az kiáltottuk
vagy talán egy hang volt az égből
az Érsemlyén Óhat-Pusztakócs
útvonal sem lehet zérus
azon is főként mi járunk majd
és egy ragyogó nyári napon
megérkeztünk Érsemlyénre
ahol a mindig fess Kazinczy
szelleme szólt hogy csak óvatosan
vigyáztunk is hogy fentebb stílben
nyomjuk az aktuális szlenget
mialatt a helyi hóhér
egy vérpecsétes tölgyfarönkön
itt a piros hol a pirost játszott
de kinevettük a helybeli hóhért
sok halálával együtt mert mi
az élet szolgái voltunk már akkor
egyszerűbben fogalmazva
vidám és tettre kész emberek
gőzölgő aszfalt és árvalányhaj
kellett nekünk
és vártak az újabb utak és ott várt
a táskában egy csomagolt szendvics
apró hír de lezárásnak
talán megteszi ennyi is