Nem jutottunk el Kínlódjfalvára

pedig el akartunk menni

az volt a terv hogy

Kínlódjfalvától Ohat-Pusztakócsig

autózunk majd egyszer

ez lett volna az igazi út

a mi El Caminónk

gőzölgő aszfalt

és fésűkagyló helyett

fehéren hullámzó árvalányhaj

 

nyilván vannak olyanok akik

vad műgúnnyal kérdezhetnék

miért nem inkább Tahitibe

onnan meg tényleg Compostelába 

szerettünk volna eljutni egyszer

de fontoljátok meg kalandorok

és ti is jámbor zarándoktársak

hogy nem Tahiti vagy a gallego táj

sokszor megénekelt látnivalóit

akartuk látni

hanem Kínlódjfalvát 

úgy tudtuk akkor hogy a 

legutóbbi népszámlálás

42 lelket jegyez

volt ott még 21 birka és 14 ló is

könnyű kiszámolni hogy fejenként 

egy fél birka és egyharmad ló jutott

mi pedig

a fél birkákat és egyharmad lovakat

már-már ott láttuk magunk előtt

minden egyes istállóban

 

de aztán rájöttünk sajnos

hogy egy régebbi népszámlálás

adatait néztük

és azóta Kínlódjfalva

(amelynek nevét időközben

Erdőtelepre változtatták)

nincs már teljesen megszűnt

a dolog nagyon megdöbbentett

mindannyiunkat letaglózott

kíváncsi voltam mégis

vajon mit mondhat erre

Csaba Imre István meg Zsuzsi

a különítmény többi tagja

ők is azon a véleményen voltak

hogy azért Ohat-Pusztakócs megvan

és ami megvan azt meg kell nézni

mielőtt az is meg nem szűnik

főként Ohatot ugye

mert Ohat-Pusztakócs csak egy 

vasútállomás

csirkékkel és száradó fehérneművel

de Ohaton a jó kocsmában

Őri Olivér tölti a snapszot

ezt Imre és István mesélte

hiszen már jártak ott 

 

na de akkor honnan

vajon honnan is indulhatnánk

ha így történt hogy a gaz sors

megfosztott minket Kínlódjfalvától

ezen agyaltunk hosszan míg végül

kipattant az új változat

Érsemlyén lesz az kiáltottuk

vagy talán egy hang volt az égből

az Érsemlyén Óhat-Pusztakócs

útvonal sem lehet zérus

azon is főként mi járunk majd

és egy ragyogó nyári napon

megérkeztünk Érsemlyénre

ahol a mindig fess Kazinczy

szelleme szólt hogy csak óvatosan 

vigyáztunk is hogy fentebb stílben

nyomjuk az aktuális szlenget

mialatt a helyi hóhér

egy vérpecsétes tölgyfarönkön

itt a piros hol a pirost játszott

 

de kinevettük a helybeli hóhért

sok halálával együtt mert mi

az élet szolgái voltunk már akkor

egyszerűbben fogalmazva

vidám és tettre kész emberek

gőzölgő aszfalt és árvalányhaj

kellett nekünk

és vártak az újabb utak és ott várt

a táskában egy csomagolt szendvics

apró hír de lezárásnak

talán megteszi ennyi is